“Demény azt mondta, írjak a blogjába, mert már követelőztök értem. Köszi. De nem tudom, mit írhatnék. Azt is mondta, hogy beszéljek róla, meg hogy milyen aranyos és kedves és szép és okos, de egy kutya sosem hazudik.

Mindenesetre írok nektek valamit, mert már a múltkor is kaptam egy macit, és hátha akkor majd kapok még macikat, mert nagyon szeretem a macikat. Mindenféle macit.

Demény nem szereti a macit. Csak azért veszi el néha, hogy Gazdit bosszantsa tv-nézés közben. Nem haragszom, ha elveszi a macimat, mert biztos, hogy visszaadja, meg úgyis van a földön másik maci, mert az fontos nagyon, hogy sok-sok maci legyen körülöttem.

Gyerekkoromban csak Gazdi volt meg én, és nagy sárga macim volt, akit Mukinak hívtak. Azóta minden macit Mukinak hívnak, de nem kutyulom össze őket, mert mikor Gazdi azt mondja, “Max, hol a Muki?”, és nem jó Mukit viszek neki oda, akkor mindig szól, hogy “A másik Muki, keresd!”, és akkor megkeresem.

Szóval hosszú évekig éltünk így hármasban, Gazdi, én és a macik, mikor egyik este…hétfő este beállított Demény. Hát, nagyon utáltam. Nyikhaj volt, meg idegbeteg, ugrabugrált, bohóckodott, egy kis jampec gyerek volt nagyon-nagy pofával,…és Gazdi úgy nézett rá, ahogy addig csak rám. Gondoltam, megölöm. Morogtam, vicsorogtam, púpoztam a hátam, de Gazdi nem engedte, hogy bántsam. Szóval, játéknak állítottam be, és miközben birkóztunk a nappaliban, “véletlenül” ráborítottam egy szekrényt. Túlélte.

Eleinte azt reméltem, nem gondolja komolyan, hogy ez az kis p*cs is velünk fog lakni, de tök komolyan gondolta. Egész nap együtt voltam vele. Meg kellett állapítanom, hogy nem csak idiótának látszik, de az is. Mintha chilipaprikát dugtak volna az output nyílásába, folyton fel volt pörögve. Kis gizda teste állandó mozgásban volt. Zavart. Zavart a macifogásban. Az alvásban. Mindenben zavart.

Borzalmas hisztiket rendezett, ha Gazdi jogosan velem foglalkozott. Amikor simogatott, morgott rám. Hol él ez??? Képzeljétek el, fejébe vette, hogy Gazdi az ő Gazdija is! Micsoda képtelenség…aztán eltelt egy félév, mire rájöttem, hogy tök komoly. Gazdi komolyan nem adja már oda ezt a bolondot senkinek. Leültettem hát, hogy tisztázzuk a viszonyokat.

Mindketten vizslák vagyunk, csak én szebb, nagyobb, tapasztaltabb, komolyabb. Így én lettem a főnök. Az én dolgom vigyázni a falkára, és én engedem el Deményt kakázni, kukázni, stb. Persze, mindenből jár nekem részesedés. A töpörtyűből is. ÉS minden maci az enyém!!!

Mert a maci a lényeg. A maci fontos. Sok puha, lógóslábú maci. Én nem tépem szét, csak fogom. Szeretem a maci ízét. Szeretem a bélés puhaságát. Gyerekkoromban megettem egy macit. Gazdi azóta tudja, mit jelent a “vattát sz*rni” kifejezés. Nem volt jó. Nem eszek macit. Szeretem őket.

Már Deményt is szeretem. Jó, hogy van kinek nyalni a fülét. És együtt megyünk mindenhová. Bokorba. Békázni. Csajozni. Csak a maci maradt az én saját privilégiumom.

Hogy mit gondolok a deményizmusról? Hüjeség. De Gazdi azt mondta, a maxizmus nagyon hasonlít valami politikai dologra, amit a kétlábúak inkább felejtenének. Szóval, hagyom a gyereket játszani.

Amíg nem az én macimmal teszi.”

 

– Max –