Tudom, már én is unom ezt a póráz-témát, de még egy dolgot muszáj elmondanom, mert rájöttem, hol van a baj! Veletek, kétlábúak!
Én egy megértő kutya vagyok, tökre szociális, meg tökre empatikus is, meg szép és ijesztően okos is. Persze, ez alap. Nos, ahogy olvasgatom a hozzászólásokat, meg cikkeket az új póráztörvényről, meg kellett állapítanom, hogy nem velünk, ebekkel van a baj, hanem veletek kétlábúak!
Miért? Megmutatom!
Most mindenki hunyja le a szemét, és képzelje el, hogy a sok felelőtlen gazdi elhajítja a pórázt, mert minek az, és a sok neveletlen, szocializálatlan vadállat szétszéled az országban! Látjátok, ahogy a játszótereken fenyegetem a gyerekeket, kilopom a kezükből a fagyit és a homokozóba csinálok? Látjátok, ahogy vad falkaként Max meg én végigdübörgünk a Ráday utcán, és oldalbapisáljuk a teraszon ücsörgő, ártatlan, kutyátlan honplogárokat?
Képzeljétek el, hogy póráz és szájkosár nélkül ülök a hetes buszon, és megmorgom az ellenőrt, ha a közelembe jön! Szinte érzem a friss szemét illatát, ahogy a Moszkva (!!!) téren szabadon rohangálva borogatom a kukákat. És igen, végre lekerül rólam a póráz, és szaladgálhatok a kocsik közt a nagykörúton, mindig erre vágytam! Az egész város lesz a kutyafuttatóm, úgy fogom Budapestet romba dönteni, hogy csak na.
Mert csak a póráz miatt nem öltem még meg senkit, de most! Azonnal torokra támadhatok, ha szembe jön egy másik kutya, és minden kis pincsit eltaposok. Látjátok, a lehunyt szemetek mögött, ahogy az eddig pórázon sétáló szörnyetegek, akiket kutyának hittetek, most féktelen rombolásba és pusztításba kezdenek a városban? Látjátok? Na. Ezt látják azok, akik kitalálták a pórázrendeletet. Próbáljátok őket megérteni, ha már ők nem akarnak megérteni minket.
Figyeljetek kutyátlanok!
Én nem akarok a belvárosban póráz nélkül lenni. Nem rajongok a pórázért, nyilvánvaló, vizsla vagyok. De a póráz olyan, mint mikor kézen fogod a gyereket a járdán. Nem azért teszed, mert nem szereted vagy nem bízol benne, hanem mert félted. Gazdi is félt engem, mert néha szertelen vagyok. Megállok a járda szélén, de hát az orrom fontosabb szervem mint az agyam…aztán egyszer lesz, ami sose volt…és Gazdi nem akarja, hogy bajom essen. Mi ezért pórázon megyünk az út szélén és a belvárosban, és a buszon, metrón. Meg sem közelítjük a játszóteret, és ha szembe jön egy kisgyerek, félreállunk. Nem azt jelenti a póráz, hogy nem vagyok szabad…de a gyereket is elengeded néha. Hogy fusson a mezőn, vagy focizzon, vagy játsszon a barátaival. (Kivéve, ha egész nap a számítógép meg a tévé előtt ül, de az már nem az én bajom.) Én is szeretek a mezőn szaladgálni és labdázni, és vannak barátaim. Ne akarj örökre, mindenütt korlátok közé zárni, mert nem érdemlem meg!
Békéljünk meg egymással, és fogadjuk el, hogy a világ nem csak a miénk. (Bár, főleg az enyém, de na, én cuki vagyok.)
Legyenek türelmi negyedek! Mondjátok azt, hogy a Margitszigeten csak pórázon lehetek, mert az tök sznob hely, de a Hajógyári olyan lepukkant, ott miért ne futhatnék szabadon? Nem beszélve a Népligetről, ki viszi oda a gyerekét? Legyen a Városliget jobb oldala csak pórázas terület, de a bal oldalon legyen egy rész a póráztalan mókázásnak. Vagy mittudomén, nem én vagyok a főpolgármester…még! Legyen kijelölt Dunapart, erdő, mező, meg rét, ahol én is szabadon rohanhatok, és mókázhatok, és nem zavarlak titeket…és akkor én nem megyek oda, ahol nem vagyok szívesen látva, és ti meg nem jöttök oda, ha nem akartok látni. És ne mondjátok, hogy ott vannak a kutyafuttatók, mert az nem ugyanaz. Nekem is jogom van a természethez. Több is mint nektek, mert én nem szemetelek, nem rongálok, nem csinálok tüzet, nem szennyezem a vizet vagy a levegőt. A kutya tökre természet-kompatibilis.
Szóval, nem velünk, kutyákkal van a baj, hanem veletek, Kétlábúak, mert nem akartok egymással beszélni, megérteni, mitől fél a másik, és találni egy komproizés, kompresszoros megoldást, na. Szóval, beszélgessetek és békéljetek meg! Mert nem a póráz teszi a kutyát jólnevelté. És nem a tiltás teszi a gazdát felelőssé. Alap.
