Demény, a Mester! Ezentúl szólítsatok így. Kiderült ugyanis, hogy olyan sokáig és olyan tehetségesen szuggeráltam, hogy Gazdi kigyógyuljon a munkakórból, hogy sikerült! Mentalista vagyok! Most azonban felvilágosított, hogy így, hogy munkanélküli lett, esélyem sincs a töpörtyűre, sőt…nagyobb veszélyek is leselkednek ránk. Mindenre nekem kell gondolnom, de most komolyan??? ÉN nem hiába eszek fel mindent a parkban, meg borogatom a kukát, ÉN nem halok éhen! Mondtam Gazdinak, őt is megtanítom guberálni, de eléggé elvesztette a humorát. Hogy egy klasszikus idézzek: “magára húzta a szoba sarkát”.
Ez kutyaéletem eddigi legcikibb blogbejegyzése, mert egyszerűen nyilvánvalóvá válik, hogy egy életre teljesen alkalmatlan egyedet sikerült örökbe fogadnom, aki nem csupán a saját életét veszélyezteti analfabétizmusával, hanem az enyémet is! Botrány.
Merthogy Gazdi nem ért ám semmihez! Mihez is értene, hiszen tanár?!? Azt állítja, az volt még az aranykor, mikor tanított. Na, nem töpörtyű szempontból, hanem mert boldog volt. Jajjmár, folyton ez a múltba révedés! Már hogy lehetett volna boldog nélkülem? Mindenesetre eladta a lelkét, olcsón, hiába, és már bánja. Na, ezzel aztán sokra megyünk. Persze, ha van köztetek iskolaigazgató, aki megmentene egy pályaelhagyó magyartanárt, akkor helló! Nincsenek hiú ábrándjaim.
Gazdi már nem fiatal, nem szép és hájas is, szóval az kilőve, hogy a testéből éljünk meg. Megfordult a fejemben, hogy ha kisütném töpörtyűnek, lenne belőle hasznom, de az a fél fogamra sem elég. És még ott van Max is, meg Iván, akiket életben kell tartanom. Kétlábút tartani ugyanis életre szóló felelősség.
Max bökdös, hogy Gazdi pozitív tulajdonságairól kellene írnom, de én sosem szoktam hazudni. Pocsék árut meg tök nehéz megmarketingelni.
Szóval, tud írni meg olvasni. Amúgy megjegyzem a mai világban már ez is ritkaság számba megy! Miután nekem sokat segédkezik a márkaépítésben, ragadt rá valami a média és a marketing világából. A zsenialitásomat sajnos sehogy sem tudtam átadni neki. Szépen beszél magyarul. És ez igenis nem mindennapi. Nézzetek körül! És csúnyán beszél angolul. Vagyis szerintem csúnya. Semmi értelme. Mondjuk, kutyául se beszél rendesen, különben nem kellene folyton üvöltenem vele a parkban.
Leszámítva, hogy most a kanapén fetreng teljesen antiszociális hangulatban, elég jó a humora. Most mi van? Az nem fontos??? Tökre fontos.
De a legfontosabb, hogy éhen fogunk halni, ami nem szerepel a terveim között! Szóval, ti, akik szerettek engem, ami alap, megosztjátok ezt a bejegyzést, mert én mégsem vállalhatok Gazdi helyett munkát, hiába vagyok fiatalabb, szebb, okosabb és zseniálisabb. Meg hát, ti engem nem tudnátok megfizetni sem.
Gazdi munkakóros akar lenni. Hátha van köztetek egy vírusgazda.
demeny@demenyakotsog.hu
