A Városliget egy kutyás hely. Lehet ezen vitatkozni, meg háborogni és pórázért üvöltözni, a Városliget egy kutyás hely. Szeretem. Én tökre megtűröm az andalgó szerelmeseket, a műanyagmotorozó kölköket, a madarakat etető nagyikat, és ők is tökre örülnek nekem, ami alap. Mert a Városliget kutyás hely. Bármikor arra jártok, számoljátok a lábakat. Négylábú uralom van!
A Városligetben sétálni még kutyaként is felemelő érzés, igazi pesti ebnek érzem magam, a Vajdahunyad cucc, a kacsák, a tó, meg persze a Kertem miatt. Tök sznob dolog ott futkározni a külföldi kirándulók közt, nem beszélve arról, hogy egy vizsla mindig emeli a város fényét, elvégre Hungarikum vagyok vagy mi a szösz.
Ti kétlábúak sosem hagyjátok, hogy a dolgok olyanok legyenek, amilyenek, főleg, ha jók, most is valami nagyszabású átalakítást terveztek, amibe sejtem, nem fog beleférni, hogy én labdázom, vagy kakát keresek a bokorban. Amiből valószínűleg kitiltják a Kertemet, ahová nyárestéken befutottam balkán burgert kunyerálni. Én támogatom a felújítást, az átrendezést, a modernizálást, mindent, elvégre lokálpatrióta vagyok vagy mi, de csak ha maradnak fák, bokrok, kutyabarát helyek és egy nyugis kerthelység fröccsözni. Gazdi idegeinek az az alap.
Hogy miért jutott ez eszembe, mert tegnap a Városligetben sétáltunk. Elmesélem, milyen hely ez, az én szemszögemből.
Mi így mókázunk a Városligetben, és deményista döntést várunk a városfejlesztéstől, hogy ugyanígy vagy még jobban mulathassunk akkor is, ha átalakították a területet. Stimmt?
