1. A gyepmesteri telep nem menhely. Nem azért vannak ott az ebek, mert az nekik szanatórium vagy nyaralás. Nincsenek sem jóhelyen, sem biztonságban. Rohadnak egy szűk ketrecben, majd -ha senkinek nem kellenek, lebetegszenek- elaltatják őket. A gyepiről menteni kell a kutyákat, nem oda bevinni. Mondjuk, akad kivétel, akiknek tisztelet, de olyan is van, ami még ennél is borzalmasabb.
2. A menhelyeket nem az állam pénzeli, ahogy az állatvédőket sem. Nem az a dolguk, hogy úgy ugráljanak, ahogy te fütyülsz. Nekik kábé annyi áldozatot kell hozniuk, hogy legyen erre pénzük, idejük, energiájuk mint neked kellene. Te segítesz? Nem bántani kell őket, hogy miért nem veszik fel a telefont, meg miért nem ugranak, ha te láttál valahol valamilyen ebet, mert nem ezt csinálják, nem így működnek. Önkéntesek. Van munkájuk, életük, családjuk, saját gondjaik, de ezek mind háttérbe szorulnak, mert ők ezzel töltik a szabadidejüket, segítenek. Te mivel töltöd?
3. A tenyésztőtől várásolt kutyák sem mind tökéletesek. Miért? Mert sajnos, a tenyésztők közt is akadnak olyan csirkefejek, akiket a kutyatartástól is eltiltanék, nem csak a “kereskedelemtől”. Megbízható tenyésztőt kell választani, ha fajtatiszta kutyát akarsz, vagy keresd a fajtamentőket. Drága a törzskönyv? Drága. Nincs rá százezer töpirevalód? És, ha lebetegszik és műteni kell majd, arra lesz?
4. Nem azért drága a törzskönyves kutya, mert kiállításokra jár, hanem mert felelősen vannak a szülők kiválasztva, egészségileg szűrtek, rendszeresen féreghajtottak, oltottak, nem gagyi tápon/moslékon élnek, nem a tesók csinálnak kölyköket, nem szűk kennelekben vannak tartva, nincs 5 különböző fajtányi alom az udvaron. A törzskönyves kutya gazdája leellenőriz, és lehet, hogy visszautasít. Ha pedig baj van, a kutyát visszaveszi. Mondjuk, kevés ilyen tenyésztő van, de őket támogatni kellene. Meg a menhelyeket. Főleg a menhelyeket.
5. Nem, nem minden szaporított kutya beteg. Ne azért ne vásárolj szaporítótól, mert beteg lesz az a kölyök, hanem mert ezzel támogatod őket, mert ha nem lenne kereslet az olcsó kutyára, akkor nem csinálnák ezt a borzalmat. Nem árulnának külföldre pici kölyköket, akik az utat sem élik túl, nem rohadnának nyúlketrecben, meg disznóólban az ebek. Mit nem lehet ezen érteni?
6. Szaporító az, aki mindenféle papírok, oltások, chip nélkül árul az interneten kölyköket. Olcsón. Szerinted hogy kerülhet egy kölyök 15.000 töpirevalóba, ha a féreghajtások, a starter táp is drága egy alomnyi kölyöknek, ha a chipezés 3.500, a kombi vagy 6.000 töpirevaló, és a parvó elleni védőoltás meg vagy 5.000-be fáj? Hö? Akkor mégis mit fizetsz neki? Az anyatej árát?
7. Szaporító az, aki nem törődik a kiskutyák egészségével, az sem érdekli, hová kerülnek, csak add oda az árát. Hogy beteg? Hogy fosik? Hogy nem eszik? Hogy 3 nap múlva meghal? Az már a te gondod.
8. Nem mentség a hobbitenyésztés, hogy szereted Fifikét, és akarsz tőle egy kölyköt, mert minden megszületett kölyök miatt meghal egy felnőtt kutya a gyepin. Nem mentség, hogy mindnek találtál tök jó gazdikat, mert ellenőrzöd őket rendszeresen? Egészségesek? Ivartalanítottak? Vagy tovább szaporodnak, és még több kutya halála szárad a lelkeden? Visszaveszed őket, ha mégsem kellenek? Nem? Akkor szaporító vagy. Hagyd abba!
9. 8 hetes kor előtt elválasztani a kölyköt az anyjától törvényileg is á l l a t k í n z á s. Nem számít, hogy már magától eszik, nem lehet 6 hetesen elvinni egy babát. Ha a tulaj már odaadná, szaporító. Jelentsd fel! Ha pedig mégis elviszed, te is törvényt sértesz. Csirekfej vagy.
10. Bármilyen kutyád van, ivartalaníttasd. Amit nem használsz, arra nincs szükséged. Ilyen nekem a golyó. Csirkefejeknek meg az agy…
Tényleg szép vers! (és szomorú, igaz..)
A mi kutyánk nagyon korán lett elválasztva, 5 hetes volt csupán (nem fajtiszta, nem vásárolt), egyszerűen, mert már nem csak az anyakutya, hanem ő(k) is éhen haltak volna. De (kutya anyatejpor hiányában) macska anyatejporral lett táplálva, cumisüvegből, és felnőtt. Remélhetőleg boldog velünk. Mi igyekszünk mindent megtenni ezért. Már 12 éves is elmúlt, és bízunk benne, hogy még hosszú egészséges évek állnak előtte. Jó lenne, tényleg, nagyon, ha minden megszületett kutya jó helyre kerülne….
De szép vers! 🙂
Kibédi Ervin: Emlék
Pár évvel a nagy háború után
Vettem egy kutyát a sintértelepen.
Mikor a ketrecéből kiengedték
Csak futott körbe-körbe, sebesen,
Mint aki nem hiszi, hogy szabadul.
Majd leült s üvölteni kezdett vadul.
Üvöltött fájdalmat és szabadságot.
Harapást, bocsánatot, haragot
S kétségbeesve üvöltöttek hozzá
a rács mögött bent maradt rabok.
Üvöltötték a kínt, a bűzt, a rácsot,
a halálfélelmet, hogy iszonyú
a drót, ami a bőrükbe vágott
s az életüket, mi oly szomorú.
Az odavetett dögletes kemény húst,
az ihatatlanul büdös vizet,
a bordatörő, számtalan sok rúgást
s az embertelen emberkezeket.
Csupa szomorú és ismerős dolgot
panaszolt az üvöltés dallama,
mintha egy történelemkönyvből szólott
volna múltunk megidézett szava.
Aztán lassacskán néma, süket csönd lett,
Lecsillapult a rémes hangzavar.
Majd lábamhoz simult, mintegy jelezve,
hogy tőlem menekülni nem akar.
És elindult velem a szürke sárban
a városszéli félig-utakon
egy darab spárga volt csak a nyakában
és mindkettőnkben nagy-nagy nyugalom;
És még sokáig én voltam neki minden
Ő boldog volt, okos vidám, szabad
– gondolatom kutatta szemeimben;
s én hordtam neki a nagy csontokat.
De elparancsolt mellőle az élet,
hogy hová tűnt el, nem maradt tanú
és biztos tudom, hogy ő már azóta
csak kutyapor és csak kutyahamu.
Ó, láttál már szemeket a rács mögött?
Jártál már kint a sintértelepen?
A reménytelenség, a kétség között
Gondolkoztál már néha ezeken?!
Most süt a nap és úgy ragyog az élet,
a jövő kép csak csupa remény.
A szomorúságra itt semmi szükség
és boldog az, kinek szíve kemény.
De ne mosolyogj, ne nevess ki érte,
Hogy megint állatokról szól dalom,
különben, az sem bántana, ha gúnyolsz,
én ezért még a gúnyt is vállalom.
Tudom, hogy sok más baj is van e korban;
Éhség, betegség, nyomor, háború,
A boldog gyermek kevés a világon
S még mindig nagyon sok a szomorú.
Hát munkálkodj az emberek jólétén
és sorsuk majd biztosan földerül.
De ne menj el a hű állatok mellett,
ne hagyd el őket érzéketlenül.
Bizony, ha nem tudod megérteni
Egy kóbor kutya halódó nyögését,
Óh, mondd meg nekem; akkor hogyan tudnád
enyhíteni az ember szenvedését.