Tavasz van. Csiripelnek a fák, meg rügyeznek a madarak, és mindenkiben fellobban a szerelem. Vagy valami olyasmi. Legalábbis a vágy, mert hiába a sok gennyes duma, a vágy a lényeg, nem a szerelem. Nekem aztán elhihetitek. Gazdi rámmordult, hogy ne írjak a szerelemről, mert nem értek hozzá. Ő beszél? Hö? Csak azért nem mondom, hogy a kutya sem szereti, mert itt vagyok neki én, meg Max. Szánalmas szerencsétlen.
Kitavaszodott, és ilyenkor mindenki kicsit rózsaszínű lesz. Én legalábbis tökre értékelem a hosszúcombú kutyalányokat, sőt, még Bodza pisijét is felüljelölöm, hogy tudja a világ, az enyém. Mert minden nő az enyém, alap. Aki még nem részesült abban a szerencsében, hogy találkozzon velem, azért álmodozik rólam, aki meg már igen, az azért. Alap.
Gazdi szerint a szerelem gyomorremegés, meg verssorok, meg egribor, meg szivárvány, meg napraforgó, meg elázniazesőben, meg csók… Hát, csoda, hogy én vagyok az egyetlen, aki hajlandó vele aludni? Milyen gusztustalan, gennyes dolog ez? A szerelem vágy. Semmi más. A csajok tökre nem vágynak semmire, csak egy olyan macsócsávóra mint én, aki jól megkergeti őket a parkban, megrágja a nyakukat, meg azt ugatja, hogy gyerebébi vagy legalább hozz töpit. Alap. Semmi szánalmas romantika, semmi unalom, csak a szex.
Nem kell felhorkanni, meg fröcsögni. Tökre nem felejtettem el, hogy nincsenek golyóim, ám, aki abban a tévképzetben él, hogy a csajok a golyókra gerjednek, üzenem, hogy nem. A csajok a kisugárzásra buknak. Valaki vagy tökszexis vagy tökre nem. Alap. Én istencsászár vagyok, minden négylábú álma. Korra és nemre való tekintet nélkül.
Nem is tudok úgy végigmenni a parkon, hogy a csajok ne őrjöngjenek. Gondoljatok csak a Valentin-napra, szinte szétszedtek a nők, ami nyilván érthető. Mindenki engem akar. És meg is kap. Kellő töpörtyűn múlik minden. Meg a jóféle p*nciszagon. Alap.
Figyelem Gazdit, és látom, mennyire kétségbeesett. Tökre benne van már a korban, és mit tud felmutatni? Mondjuk, engem, ami azért nem akármi, de nyilván sokatok szerint semmiség. Ti kétlábúak túlértékelitek a szerelmet. Én sok fajt ismerek, és félve súgom, hogy a monogámiát nem az intelligens fajoknak találták ki. Például én is arra törekszem, hogy minél több csajom legyen, nem arra, hogy egy, aki un. Mert minden szexis hosszúcombút un egy kan, és minden jóképűt csal egy szuka. Alap. A szerelmet túlértékelik. Főleg tavasszal. Ilyenkor csiripelnek a fák, rügyeznek a madarak meg tüzelnek a csajok. Hát, csoda, ha mindenki megbolondul egy kicsit?
Tavasz van. Csakegyszóval: szerelem. Vágy. Hüjjeség. Tökre. Elmúlik, mint eső után a pisiszag. Ne lihegjétek túl!
Ne piszkáld folyton a Gazdit! Hidd el, van jópár kétlábú, aki odavan Érte, konkrétan én is 😉 Az egy dolog, hogy nem rontanak ajtóstól a házba ismeretlenül. Szerintem rosszul is lennél, ha a Gazdi összeszedne magának egy kétlábút és ő is helyet kérne az ágyatokban 😀 A kétlábú csajok pedig tökre vágynak olyan dolgokra, mint a Gazdid: szivárvány 😛 gyomorremegés, egriboros csók az esőben. Szóval nem leszánalmasozni, becsüld meg szépen, hogy ilyen csupaszív Gazdid van, elég ritka embertípus, nagy szerencséd van, hogy éppen hozzád vitték azok a fehér tornacipők. 😉
Hmmm… még hogy tavasz van, és rügyeznek az énekesmadarak ? Te, töketlen istenDemény, ne hagyd abba a blogolást, ( legyen min pityognom ) , de ezt gondold át még egyszer.
Igen a Tietek valóban sosem múlik el….egy életen át tart – hoztam Nektek :
Nem kell megszereznünk a kutya bizalmát vagy a barátságát, mert már a barátunknak született – mielőtt még felnyitná a szemét, már hisz bennünk; még mielőtt megszületne, máris az embernek adta magát.
Maurice Maeterlinck
Múlik-múlik, de közben jó tud lenni. No és van egy csomó – mint a tiéte a Gazdival – amelyik meg nem múlik el soha. 🙂