“A kutyák a pillanatban élnek, ők a négylábon járó példái minden spirituális tanításnak az ittésmostról. Ellenben velünk, ők nem ücsörögnek a kanapén azon bánkódva, hogy tegnap a parkban kihagytak egy lepisálandó bokrot, nem ábrándoznak arról, hogy holnap melyik kutyát kergetik meg. Mégis miért tudják szinte percre pontosan, hogy vacsoraidő van? Feltételezve, hogy valamelyest felelős gazdi […] Tovább

Szeretem a töpörtyűt. Mondhatni nagyon. Épp eléggé ahhoz, hogy fennakadjon a pofazacskóm Gazdi azon gondolatára, hogy lemondjak róla. Mert hát szülinapom volt, és a piknikre mindenki töpivel érkezik, ezer töpivel, egész nap töpizsírban fogok fetrengeni, és hányásig zabálom magam. Ez a terv. Ez volt a terv. Gazdi addig nyöszörgött a fészbúkon keringő gazditkeresgazditkeresgazditkeres posztokon, hogy […] Tovább

Papíron ma van Deményem születésnapja. Akinek mentett kutyája van, tudja, hogy ez a nap csak saccolt, általában az a dátum, amikor a kutya a menhelyre kerül. Szeretem ezt a napot, és örömmel tekintem Demény születésnapjának, mert nem csak ekkor került a Futrinka Egyesület gondozásába, de ekkor láttam meg először, ekkor simogattam meg először. Április 30. […] Tovább

Mert ne támogass pénzzel olyat, aki a kutyát tárgynak tekinti, felelőtlenül szaporít és oltatlan, beteg kölyköket árul az interneten. Egy deményista ilyet nem csinál! Mert egy menhelyi kutya is képes mindenre, amire egy pedigrés. Kukázni, kaját lopni, szófogadatlannak lenni, elkóborolni, kikészíteni idegileg, és főleg: szeretni téged feltétel nélkül. Mert egy menhelyi kutya mindig hálásabb…nézd meg […] Tovább

Zseniális vagyok. Mint ez nyilvánvaló. Mikor Gazdi azt mondta, álnok módon a töpörtyű illatát idézve orromba, hogy meglepije van, nos, nem igazán erre számítottam. Ismerve szánalmas fantáziátját, nem is számítottam semmire. De erre aztán semmiképp. Már a kocsiban gyanús volt nekem, hogy nem oda megyünk, ahová mindig. Aztán kezdett egyre rosszabb előérzetem lenni, Érd körül […] Tovább