“Öreg vagyok én már ezekhez! Folyton csak rohannak, és senki nincs, aki legalább egy kicsit tekintettel lenne hajlott koromra, és rájuk szólna. Kénytelen vagyok én féken tartani őket, és beszólni mindenért. Ha szaladnak, ha játszanak, ha labdáznak, ha ugrándoznak, az engem rettenetesen fáraszt és kiborít. Ezért egész közelről vagyok kénytelen a fülükbe óbégatni, hátha megértik […] Tovább

“Most, hogy végre én is nyilvánossághoz jutottam, előszöris szeretném jelezni, hogy lehetne több a kaja. Gazdi első kutyájaként csak pár hónapig tartott, míg sikerült egyértelműen jeleznem, alapvető szükségem van a társaságra. Más kutyák társaságára. Eleinte csak oviba meg iskolába jártunk, de az nekem nem volt elég a szociális életből. A sétákon kontrollálhatatlanul ráromboltam minden más […] Tovább

Ha az utcán kóborolsz, aztán meg a gyepin ülsz, megesik, hogy nem lesz belőled tündérbogyó. Kóborlás közben harcolni kell a kajáért, a biztonságért, a jó csajokért. Sőt, a rosszakért is. Erre leszel szocializálva. Aztán választasz magadnak egy gazdit, és ő balga módon azt várja, hogy az új környezetedben kedves legyél mindenkivel, aki szembejön. Hüjeség. Csak […] Tovább

“Nagyjából úgy történt, ahogy vártam. Max utálta Deményt. Eddig egyetlen egyszer találkoztak, a Népligetben. De ott is inkább egy csinos drótos lány körül forgott minden gondolatuk, egymásra sem bagóztak. Aztán Deményt hazavittem. Annyi előrelátás volt már bennem, hogy nem a lakásban mutattam be őket egymásnak, hanem semleges terepen, a parkban. Nos, vér nem folyt. Még […] Tovább

“Azért írok, mert többeknek feltűnt már, hogy amúgy Demény nem is kötsög. Gondoltam tovább erősítem ezt a vonalat, hogy hamarosan a “cukkerbogyó” legyen az állandó eposzi jelző. Igenis érző szívű, érzékeny, és persze borzasztóan okos. Kötsögsége éppen ebből a rengetegsok szellemi kapacitásból fakad. Pontosan tudja, mit akar és mit nem, és véleményének hangot is ad. […] Tovább